Trump új csapata maximális nyomásgyakorlással sodorná csődbe Iránt

Az új amerikai elnök nem akar katonai eszközöket alkalmazni a perzsa állammal szemben, viszont minden lehetséges lépést megtenne, hogy megfossza Teheránt a gazdasági erőforrásoktól.

Ami most következik, az olyan pletykák közepette zajlik, hogy jelenleg mesterséges kómában tartják Ali Khamenei ajatollahot, az iráni Iszlám Köztársaság legfőbb vallási vezetőjét. Az ő esetleges távozása - halála vagy lemondása - sok tényezőt megváltoztathat a két állam további viszonyában.

Háború Iránnal: nem. Bármi más: igen

Amikor a régi-új amerikai elnök menesztette harmadik nemzetbiztonsági főtanácsadóját, azzal indokolta a döntést, hogy "John folyton háborúzni akart Iránnal". John Boltonról van szó, akit a republikánus spin-doctorok (politikai tervezők) azon kemény csoportjához számítanak, akik bármely eszközt el tudnak fogadni az iráni atomfegyverkezés megfékezésére.

A fenyegetésekkel dacolva Irán folytatta a programot, és elérte az atomfegyver előállításához szükséges katonai szintű urándúsítást, azaz a 90%-ot, noha 2016-ban azt vállalta, hogy nem lépi túl a 4,5%-os szintet. A vállalás független ellenőrzését viszont Teherán folyamatosan megtagadta vagy nehezítette, ami a végsőkig ingerelte az olyan washingtoni befolyásgyakorlókat, mint Bolton.

Noha Trump kemény büntető intézkedéseket vezetett be Teherán ellen, katonai opciókkal nem számolt. Rendeleteit később a Biden-kormány sem piszkálta, de nem is érvényesítette. Helyette inkább a bécsi nukleáris tárgyalások újrakezdését erőltette a papi rezsimmel, ám ez nem járt semmilyen látható eredménnyel.

Az ajatollahok ezzel értékes időelőnyhöz jutottak, mert közben Irán zavartalanul folytathatta a nukleáris fejlesztéseket.

Irán kőolajexportja több mint háromszorosára nőtt az elmúlt négy évben, szemben a trumpi időszak napi 400,000 hordós mélypontjáról 1,5 millió hordó/napra. Az amerikai Energiai Információs Ügynökség adatai szerint szinte az összes szállítmány Kínába irányul, és Trump várhatóan arra fog törekedni, hogy megtörje a két ellenség szoros kapcsolatát.

Az ajándékba kapott négy év során a szankciók alá vetett kormányok egy kiterjedt elkerülő iparágat fejlesztettek ki, aminek működtetésével Irán a legnagyobb szállító lett Kína felé. A Biden-kormány nem találta meg a módját annak, hogy a hamis zászlók alatt hajózó iráni és orosz árnyékflottákat felszámolja, és erre már nem is lesz ideje.

Az utóbbi években Teherán nukleáris erőfeszítéseit csak Izrael kisebb diverziós akciói akasztották meg rövidebb időszakokra, ám ezek is lanyhultak, mert a washingtoni vezetés erősen nehezményezte a keményebb katonai műveleteket, értve az iráni nukleáris létesítmények szisztematikus bombázását.

Joe Biden nyomatékos kérésére az Iránra mért legutóbbi megtorló izraeli bombázások sem az atomipari infrastruktúrát, hanem a hagyományos hadiipari központokat célozták meg. Érte pusztító csapás a nukleáris kutatóközpontot Parchinban, de ez a létesítmény nem szolgált közvetlen katonai célokat.

Ugyanakkor vitathatatlan az is, hogy a Biden-kormány minden lehetséges támogatást megadott Izraelnek az iráni támadások elhárítására, és ez Donald Trump alatt sem lesz másképp.

A Biden-kormány a végsőkig remélte, hogy tető alá kerülhet egy felújított megállapodás Teheránnal, és akkor teljes katonai figyelmét Kínára és Oroszországra irányozhatja. Ez a törekvés eredménytelennek bizonyult.

Vissza a nulla pontra - de mik voltak az előzmények?

Az új elnök alapállása egyértelműen az, hogy rá kényszerítse Teheránt a nukleáris vágyak feladására, és hogy fejezze be regionális zsoldosainak (proxyk) finanszírozását a Közel-Keleten. Ez nagyjából azonos az első mandátuma alatt megtett, de nem befejezett lépésekkel.

Trump a nyomás kampányát akkor indította el első ciklusában, amikor a 2015-ös nukleáris megállapodását (JCPOA), amelyet Irán a világhatalmakkal kötött, beleértve az USA-t, az Európai Uniót, az Egyesült Királyságot és Oroszországot.

Az egyezség megtorpedózásában döntő szerepe volt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, akit a külföldi hírszerzés (Moszad) több tonnányi Teheránból lopott bizalmas dokumentummal szerelt fel. Az adattömeg egyértelműen bizonyította, hogy Irán nem állt le a nukleáris programmal, és a miniszterelnök nyilvános televíziós prezentációja után nyolc nappal az amerikai elnök fel is mondta a JCPOA-alkut.

A szankciókkal dacolva Iránnak szembe kellett néznie azzal a súlyos ténnyel, hogy egy főre eső nemzeti jövedelme 75%-kal csökkent, ami súlyos társadalmi feszültségeket váltott ki az országban, és melyeket csak a legkeményebb állami terrorral lehet féken tartani mindmáig.

A trumpi büntető intézkedések mélypontján az iráni GDP az 1999-es szint ötöde alá zuhant, és a trendszámítások szerint az évtized végére sem éri el az aranykor felét.

Alku is lehetséges, bár megnehezíti, hogy Irán még mindig meg akarja ölni Donald Trumpot

Az új adminisztráció újraéleszti a "maximális nyomás" politikáját, hogy csődbe vigye Irán pénzügyi és katonai képességeit, melyekkel a regionális zsoldosokat finanszírozza, és ezzel párhuzamosan megfossza a lehetőségtől, hogy kifejlessze a nukleáris fegyvert.

A fő célpont ismét a létfontosságú olajexport lesz, mondják az átmenetet közelről ismerő személyek. A bennfentesek szerint Trump átmeneti csapata olyan végrehajtói parancsokon dolgozik (executive order), amelyeket akár az Ovális Irodában töltött első napján kiadhat az új elnök, demonstratíve megüzenve a megváltozott politikát. (Donald Trump első mandátuma során 220 elnöki parancsot adott ki, míg Joe Biden ennek a felét.)

Az ügynek súlyos személyes vonatkozása is van, mert Irán többször is világossá tette, hogy Donald Trumpot az iszlám köztársaság közellenségének tekinti, amiért engedélyezte a nemzeti hősként tisztelt Kászem Szulejmáni Quds-parancsok megölését a bagdadi repülőtéren 2021 január 3-án. Az erről szóló vallási parancsot (fatwa) azóta sem vonták vissza.

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium a múlt héten hivatalosan is vádat emelt egy iráni állampolgár ellen, akit júliusban fogott el az FBI. Az ügynök azért lépett be az Egyesült Államokba, hogy "egy politikai személy" meggyilkolásával próbáljon bosszút állni Szulejmani haláláért.** "Ne legyen kétségünk, hogy az iráni rezsim Trumpot célzó fenyegetése sokkal valóságosabb, mint valaha" – mondta az esetről szóló közleményében Marco Rubio, a leendő külügyminiszter.

A fenyegetések hatására az FBi elrendelte több olyan politikus különleges védelmét, akik kapcsolatba hozhatók a Szulejmáni-merénylettel, köztük Mark Esper védelmi miniszter, Mike Pompeo külügyminiszter, Mark Milley vezérkari főnök és Paul Nakasone tábornok, az NSA és az amerikai Kiberparancsnokság vezetője.

Gyökeres fordulat állhat be a Közel-Keleten

A körvonalazódó terv jelentős változást hozhat az Egyesült Államok külpolitikájában a jelenlegi zűrzavar után, amit a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása váltott ki. Trump a választási kampány során jelezte, hogy hajlandó egyezkedni Iránnal, mert "meg kell alkudnunk, hiszen a következmények lehetetlenek" – mondta szeptemberben, de jelezte, hogy a feltételek 'kíméletlenek' lesznek.

A Trump gondolkodását ismerők azt mondják, hogy a maximális nyomás felélesztése biztosra vehető. Az elnök akarata az, hogy Iránt valódi tárgyalásokra kényszerítse az Egyesült Államokkal, mellőzve a közvetítőket és harmadik hatalmakat. Nem úgy, mint az elvetélt bécsi alkudozások során, amikor Irán nem is volt hajlandó közvetlenül egyeztetni az amerikai delegációval, hanem az uniós és orosz diplomatákon keresztül üzengetett. A közvetítők rendszeresen arról számoltak be, hogy a kilátások bíztatóak és Irán rugalmasan reagál, de 4 év elteltével sem sikerült a legegyszerűbb kérdésekben sem megállapodni.

"Ha tényleg elmennek a végsőkig, akkor napi néhány százezer hordóra is leverhetik az iráni olajexportot, vagy akár kevesebbre" – mondja Bob McNally, a Rapidan Energy tanácsadó cég elnöke, aki George W Bush elnököt segítette energetikai tanácsokkal.

A szakértő szerint a nyersolajexport Irán létfontosságú bevételi forrása, ami monokulturális kiszolgáltatottságra ítélte az országot, és Amerikának erre kell alapoznia az agresszív terveket.

Kik a héják?

Mike Waltz, Trump új nemzetbiztonsági főtanácsadója - még a képviselőház floridai tagjaként - már közreműködött egy olyan jogszabály megfogalmazásában, ami másodlagos szankciókat szabna ki az iráni nyersolaj kínai vásárlására. Ez azt jelenti, hogy nem csak az eladóra, hanem a felvásárlóra is nyomást helyeznének. A jelenleg még demokrata többségű Szenátus blokkolta a javaslatot, amire Waltz úgy reagált, hogy Joe Biden külpolitikájának nem Amerika, hanem Kína a legnagyobb haszonélvezője.

Mostantól, látva a republikánusok teljes kongresszusi fölényét, az elnöknek nem kell jelentős akadályokkal számolnia a stratégia elfogadtatásához.

Az újjáélesztett politikának két szuperhéja képviselője is lesz az új kabinetben, akiket "floridai fiúk" néven emlegetnek. Egyik a fent említett Waltz, valamint Marco Rubio szenátor, akik mindketten a Kongresszus titkosszolgálati bizottságainak is tagjai, és naprakész belső ismereteik vannak a teheráni politikáról.

Ők ketten nem rettennének vissza katonai eszközök alkalmazásától sem, például a közel-keleti síita milíciákra mért erőteljesebb csapásoktól, de végső soron az elnök köztes politikájához fognak igazodni. "Négy évvel ezelőtt Irán pénzneme a tankolás volt, és még ebben is a sor végén álltak. Vissza kellene térnünk ehhez a testhelyzethez" – mondta Waltz az Atlantic Council októberi rendezvényén, de katonai eszközöket nem emlegetett.

A floridai fiúkhoz fog csatlakozni Jared Kushner, az elnök reaktivált veje, akinek fő feladata az lesz, hogy tartsa minél távolabb Irántól a mérsékeltebb arab rezsimeket, és helyette Izrael felé terelje őket. Főként Szaúd-Arábiát, aki jelenleg zavaros és ellentmondásos kapcsolatban áll a teheráni kormányzattal.

Nehéz ügy, mert Trump feltételei sokkal keményebbek lesznek, mint amire az irániak készen állnak

Szejed Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter a múlt héten arra figyelmeztette Trump csapatát, hogy ne próbálkozzanak újra az agresszív gazdasági fenyegetésekkel. "A maximális nyomás 2.0 megkísérlése csak 2.0 maximális vereséget eredményez" – jelezte az X-en, utalva Irán nukleáris előrelépésére azokban az években, amikor Trump felhagyott a megállapodással, és nem is leplezve, hogy a nukleáris fejlesztések zavartalanul haladtak.

A miniszter szerint - akinek elődje a halálos balesetet szenvedett helikopteren utazott Ebrahim Raiszi előző elnökkel - jobb ötlet lenne kipróbálni a "maximális bölcsességet, mindenki hasznára".

Irán új kormányát a változások hívének remélt Maszúd Peszeskján elnök vezeti, aki eddig nem mutatott fel különösebb reformista arculatot, kivált az iráni ellenzékkel szembeni halálos bosszúhadjárat ügyében. Az új elnök most azt jelezte, hogy szeretne ismét kapcsolatba lépni a Nyugattal a nukleáris patthelyzetben, hogy elősegítse a szankciók enyhítését az ország gyengélkedő gazdaságával szemben.

Miután csütörtökön tárgyalt Rafael Grossival, az ENSZ nukleáris felügyelő szervezetének vezetőjével, az elnöki hivatal azt közölte, hogy hogy Teherán hajlandó felvenni a tárgyalások fonalát "nemzeti érdekeink és elidegeníthetetlen jogaink alapján, de nem a nyomás és megfélemlítés hatására".

A The New York Timesban megjelent beszámoló szerint a nagypolitikában hiperaktív Elon Musk a múlt héten találkozott Irán ENSZ-nagykövetével, hogy megvitassák az Egyesült Államok és Irán közötti feszültségek enyhítését. A megbeszélés részletei nem ismertek, de mindenképpen a kapcsolatfelvétel igényét jelzik. Ám hogy milyen eredménnyel, arra csak Trump hivatalba lépése után lehet biztosan következtetni.

Még ha mindkét fél hajlandó is szóba elegyedni, az előrelépés esélye csekély. "Az igazi nagy kérdés az, hogy Khamenei ajatollah hajlandó lenne-e nukleáris és regionális alkut kötni azzal az emberrel, aki megölte azt a Kászem Szulejmánit, aki nem csak a hatalmi jobbkeze, de egyben legfontosabb szellemi társa is volt" – mondja Karim Sadjadpour, a Carnegie Alapítvány vezető munkatársa.

A szakértő emlékeztet arra, hogy Khamenei 2020-as bosszúüzenete ma is érvényes, és 'a megfelelő időben' meg fog történni. Ezért jelenleg igencsak nehéz olyan alkut elképzelni, amely egyaránt elfogadható lenne Izrael miniszterelnöke és Irán legfőbb vezetője számára.