Izraeli ex-titkosügynököket vontak be a Louvre-rablás nyomozásába - a szálak messzire vezetnek

A CGI Group, amelyet egy volt Shin Bet-főnök vezet, bekapcsolódott a Louvre Múzeumban történt, több millió euró értékű ékszerrablás nyomozásába. Nagy szükség lehet a volt izraeli titkosügynökök segítségére, mert a rablás valószínűleg nemzetközi feketepiaci megrendelésre történt.

A hétvégi ékszerrablás a 21. századi high-tech bűnözés iskolapéldája lehet, ami sokakat megrémít, de másokat lenyűgöz. A bűnözők - akik vélhetően egy professzionális nemzetközi hálózat tagjai - katonai pontosságú műveletet hajtottak végre, és néhány perc után távoztak a múzeum kiállítóterméből.

A CGI tulajdonosa az a Jákov Beri, aki korábban Izrael belbiztonsági hivatalának, a Shin Betnek az igazgatója volt. A cég már számos európai projektben vett részt, többek között francia, belga és lengyel partnerekkel, és ezen felül több nagy pénzintézetnek nyújtott kiberbiztonsági támogatást. A vállalat az izraeli védelmi szférában a "nemzetközi szürke zóna" szereplőjeként ismert, azaz az állami és privát biztonsági struktúrák metszéspontján dolgozik.

A CGI adatforrás elemzést, hálózati visszafejtést és személyazonosítási támogatást nyújt a francia hatóságoknak. A biztonsági cég "digitális térképet" épít a támadás körül, amelybe a helyszíni megfigyelőeszközök, a beléptetőrendszer és a telefonos cellaadatok is bekerülnek.

A francia belügyminisztérium nyomozása három fő irányban halad

1. a nemzetközi szervezett bűnözés felé, mert a módszer és a technikai szint alapján feltételezhető, hogy kelet-európai vagy balkáni hálózat is érintett lehet, amely korábban svájci és olasz múzeumokból is rabolt,
2. a bennfentes (insider) segítség felderítése, mivel a Louvre egyik alvállalkozója vagy biztonsági szolgáltatója segíthette a tolvajokat,
3. a magas szintű technológiai támogatás felgombolyítása, mert az akció során a múzeum biztonsági rendszerét ideiglenesen lekapcsolták, feltehetően külső hackertámadással. Épp ez az a pont, ahol az izraeli különleges szakértelemre nagy szükség lehet.

Francia források szerint a hatóságok nem zárják ki a közel-keleti kapcsolatokat sem, mivel korábban a nagy értékű lopott ékszerek egy részét értékesítették Dubajban vagy Isztambulban. Ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha gyorsan elfogják a tetteseket és visszaszerzik a műkincseket, mielőtt azok bekerülnek a nemzetközi feketekereskedelem felderíthetetlen labirintusába.

Ha a zsákmány kikerül a közvetlen eladási láncból, a nyomokat hamar elfedhetik a közvetítőkön, az árnyékszereplőkön és a több országon átívelő tranzakciókon keresztül. Megtörténhet, hogy hamis vagy hiányos származási dokumentumokat mellékelnek hozzá, vagy visszaforgatják az ékszert luxusvásárokba, titkos aukciókra, ahol az eladó és a vásárló kiléte nehezen ellenőrizhető.

Ha egyszer vevő a fizetett vagy a helyszínen elintézte az utalást, és elhagyja az árverést, akkor nyom nélkül szem elől tűnhet örökre.

Megrendelésre történt? Nemzetközi szervezett szál, és balkáni-orosz kapcsolódásokkal

Az Interpol adatai alapján több hasonló jellegű műkincsrablás történt Európában, gyakran kelet-európai és orosz hátterű bűnszervezetekkel. Az "európai luxusrablások" új hulláma mögött volt katonák, IT-szakemberek és a posztszovjet térség bűnhálózatai állnak. Francia források szerint a Louvre-ügyben svájci, szerb és izraeli pénzmozgásokat is vizsgálnak a hatóságok.

A nyomozást ismerő források szerint nem zárható ki, hogy a Louvre-rablás megrendelésre történt. A művelet gyorsasága, a célpont precíz kiválasztása és a zsákmány értéke mind arra utal, hogy a tolvajok előre meghatározott darabokat vittek el, vagyis olyan ékszereket, amelyekre már a rablás előtt lehetett potenciális vevő a feketepiacon.

A nemzetközi feketepiacon dolgozó hálózatok gyakran használnak fedővállalkozásokat, offshore-cégeket és állandóan változó szállítási útvonalakat, amiket az Interpol nehezen követ. Ugyanakkor a hatóságok sem teljesen tehetetlenek, mert korszerű anyagvizsgálatokkal, pénzügyi nyomkövetéssel, vám- és logisztikai adatok rekonstrukciójával, valamint nemzetközi együttműködéssel próbálják elzárni a piacokat.

Viszont számolni kell azzal, hogy a felderítési idő elhúzódásával ezek az eszközök veszítenek a hatékonyságukból, és ezért az idő kritikus tényező. Minél lassabban tárulnak fel a nyomok, annál nagyobb az esélye, hogy a tárgyak "eltűnnek" a globális kereskedelem szövedékében.

Az elmúlt években az INTERPOL és az Europol nemzetközi műveleteinek során több tízezer tárgyat foglaltak le és több tucat gyanúsítottat vettek őrizetbe, ami jól mutatja a hálózatok méretét és a piacra jutás sebességét. Az egyik összehangolt rendőri akció több mint 37 700 műtárgy lefoglalásához és 80 letartóztatáshoz vezetett.

Ezek az eredmények mind azt igazolják, hogy a zsákmányt a lánc bármely pontján, közvetítőkön, offshore-cégeken és szabadkikötői raktárakon keresztül szinte pillanatok alatt el lehet tüntetni. A megrendelők és vevők tipikusan nagyon gazdag és magas védettségű személyek vagy csoportok, akik képesek gondoskodni a zsákmány védelméről, és tőlük visszafelé elindulva nem lehet a büntettet visszagöngyölni.

Izrael mint "biztonsági exporthatalom"

A CGI részvétele nemcsak technikai, hanem politikai üzenet is: Izrael a világ egyik vezető biztonsági és kiberintelligencia-exportőre lett, és a Louvre-ügy azt mutatja, hogy európai országok immár nyíltan is igénybe veszik az izraeli know-how-t.

Ez illeszkedik abba a trendbe, hogy a nyugati kormányok egyre inkább privatizálják a biztonságot – legyen szó kiberhadviselésről, kritikus infrastruktúrák védelméről vagy forenzikus adatfeldolgozásról.

Kicsoda Beri?

Mint azt korábban megírtuk, Já'kov (Jákov) Peri az izraeli biztonsági elit egyik legellentmondásosabb figurája: egykori Shin Bet-vezető, aki a kilencvenes években a Cellcom Israel vezérigazgatójaként, majd politikusként is a nemzet biztonsági reflexeinek polgári arcává vált. Az izraeli titkosszolgálatoknál szerzett vezetői és taktikai tapasztalatát üzleti és politikai befolyássá konvertálta, miközben a háttérben megmaradt a zárt, egymásra épülő bizalmi hálózatok emberének.

Peri neve legutóbb a Christina Block-ügy kapcsán került reflektorfénybe, amikor olyan izraeli magánbiztonsági céghez kötötték, amely volt hírszerzőkből állt, és gyerekrablási művelet megszervezésével vádolták meg Dániában. Bár az ügy nem hatolt el Beri személyéig, újra felmerült az alapkérdést, hogy meddig tart a "visszavonulás" az izraeli biztonsági apparátusból, és hol kezdődik a civil fedésű, de állami kapcsolatokkal működő biztonsági ipar?

Peri története ma már túlmutat önmagán. Az izraeli titkosszolgálati elit egy része nem lépett ki a rendszerből, de kiterjesztette azt a globális magánbiztonsági piacon, Európában, a Közel-Keleten és Afrikában. Ez az a "szürke zóna", ahol a nemzetbiztonság, az üzlet és a politika egyetlen térképpé olvad, és ahol a Louvre-rablás nyomozásába bekapcsolódó volt ügynökök is ugyanabból a világból érkeznek.

Beri személye különös súlyt ad az ügynek: az izraeli hírszerzési közeg egyik legfontosabb civil "átalakuló figurája", aki a Shin Bet-ből a globális biztonsági iparba vitte az izraeli kiberképességeket. A CGI Group számos, titkosított hálózati védelmi megoldást exportál, és kapcsolatban áll európai rendvédelmi szervekkel, valamint magánbiztonsági konzorciumokkal.

A Louvre-ügy ezzel diplomáciai súlyt is kaphat, hiszen Izrael és Franciaország között az utóbbi években erősödtek a hírszerzési és terrorelhárítási együttműködések, miközben a politikai kapcsolat erősen lehűlt a gázai háború és a palesztin állam elismerése miatt.-forrás:euronews