Érdekesebbé tenné a teniszt Serena Williams volt edzője

A teniszmérkőzések jelenleg túl hosszúak az egykori világelső, minden idők egyik legjobb női játékosa, az egyéniben 23-szoros Grand Slam-győztes, egyéniben egyszeres, párosban háromszoros olimpiai bajnok Serena Williams volt edzője, Patrick Mouratoglou szerint – tette közzé az olasz Corriere dello Sport.

Az 54 éves francia szakember, aki jelenleg egy másik volt világelső, a japán Oszaka Naomi edzője, illetve korábban egy harmadiké, Simona Halepé is volt, úgy látja, túl sok idő telik el két adogatás, azaz – ha egyáltalán kialakulnak – a labdamenetek között, ezért egyetlen, de a játékot alapjaiban megváltoztató szabálymódosítást javasol:

a jelenlegi két lehetőség helyett, csak egyet kellene adni az adogatónak

Indoklásként Mouratoglou azt hozza fel, hogy a jelentős számú második adogatás igencsak megnöveli a játékidőt, másrészt a jelenlegi szabályok túl nagy előnyt biztosítanak az adogató játékosnak: a túl sok ász, azaz kockázat nélkül megütött foghatatlan adogatás, illetve az, hogy – többek közt emiatt is – az adogató túlnyomó részt megnyeri adogatójátékait a fogadó játékossal szemben, unalmassá teszi a mérkőzéseket a nézők számára.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy "labdamenet" sokszor egyetlen másodpercig tart, majd 25-30 másodpercet várunk a következő pontra, ami lehet, hogy egy újabb ásszal lesz meg. Ez így nem működik. Be kell avatkozni, hogy kevesebb legyen a holtidő, ezáltal a játék gördülékenyebb legyen, ami egyúttal a mérkőzéseket is lerövidítené-Patrick Mouratoglou, teniszedző

A teniszben korábban is voltak törekvések a játékidő lerövidítésére leginkább a televíziós eladhatóság, azaz a nézettség növelése érdekében. Ennek jegyében vezették be először a (többnyire) 6-6 utáni rövidített játékot (tiebreak) a játszmák (szettek) lezárására, később jött párosban az 1-1-es játszmaállás utáni, két különbséggel legalább 10 megnyert pontig tartó supertiebreak, majd a "no ad" szabály, azaz, hogy egy játékon belül nem szükséges két pont különbséggel nyerni.

Mouratoglu javaslata ebbe a sorba illeszkedik, és nagyon is életszerű. Egyrészt a két szervalehetőség minden bizonnyal a tenisz egykori "úri sport" jellegéből adódik, amin az idő már réges-régen túlhaladt, másrészt a hasonló labdajátékokban, amelyeknél a két térfelet szintén háló választja el egymástól, például asztaliteniszben vagy röplabdában nincs ilyen lehetőség, azaz rossz adogatásnál azonnal a fogadó fél kapja a pontot.

Nem kérdés tehát, hogy ha az adogatónak csak egy lehetősége lenne egy labdamenet elindítására, sokkal inkább mérlegelnie kellene, hogy vállal-e kockázatot, illetve több esélye lenne a fogadónak a játék megnyerésére, ami végeredményben kiszámíthatatlanabb, izgalmasabb mérkőzésekhez vezetne, az már jóval inkább az, hogy a szabályalkotók mennyire vevők – a férfi játékosok közül pályája során Marcos Baghdatisszal, Grigor Dimitrovval, vagy Sztéfanosz Cicipasszal is dolgozó – Mouratoglou javaslatára.