Aládúcolta a gazdaságot a magyar kormány, mielőtt beleállt a vétóba

Azzal, hogy felvállalta az Európai Unió hétéves költségvetésének és a helyreállítási alapnak a megvétózását, a magyar és a lengyel kormány a saját gazdaságának is károkat okoz. Mindkét kormány úgy döntött azonban, hogy a jogállamisági mechanizmus életbe lépése a jelenlegi formájában nagyobb gond nekik, mint ha csúszik a helyreállítási alap elfogadása, esetleg kimaradnak belőle, vagy a hétéves költségvetés nem indulhat el január elsejétől.

Mielőtt a két kormány kimondta a vétót, több nyugati elemző és politikus is azt gondolta, hogy üres blöffről van szó, a fenyegetéseket nem váltják valóra, mert ezeknek az országoknak ugyanolyan, vagy nagyobb szükségük van a helyreállítási alap forrásaira, illetve az uniós támogatásokra, mint a legtöbb tagállamnak. Ezt részben arra alapozták, hogy az elmúlt ciklusokban mindkét ország az uniós támogatások fő kedvezményezettjei közé tartozott, valamint arra, hogy a koronavírus-járvány második hulláma mindkét országot súlyosan érinti.

Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben az fogja félrerántani a kormányt, aki úgy érzi, hogy a várható nyereség nem éri meg a konfliktus okozta veszteségeket. Ehhez elsősorban azt kell megnézni, ki mit nyerhet, és mit kockáztat. Mivel a vétó fő következménye, hogy legalább egy ideig senki nem jut a pénzéhez, a fő kérdés, hogy kinek mekkora szüksége van rá.

A magyar kormány hónapok óta hízlalja a tartalékokat

- Magyarország nincs kiszolgáltatott helyzetben, még mély recesszió és az uniós források akadályoztatottsága esetén sem látok olyan gyengeséget, amely megfelelő nyomásgyakorlás mellett rákényszerítheti a magyar kormányt, hogy olyasmit tegyen, amit nem akar megtenni - mondta az Euronewsnak Weinhardt Attila, a portfolio.hu elemzője. Weinhardt ezt a következő tényezőkre alapozza.

• Bár az államháztartási hiány magas, de nem kezelhetetlen, és alacsonyabb, mint a déli tagállamokban, vagy akár a járványtól súlyosabban érintett régi magországokban, mint Belgium vagy Franciaország.
• A magyar kormány hónapok óta hízlalja jegybanki betétben tartott devizatartalékot, ami a 2900 milliárd forintot is meghaladta a múlt heti devizakötvény kibocsátás előtt. Hogy érzékeltessük, milyen történelmi léptékű tartalék ez: a jegybanki számlán soha nem volt ekkora összeg, kicsit alacsonyabb is csak akkor, amikor 2008-ban Magyarország lehívta az IMF-hitel első részletét. Ehhez a múlt héten sikeresen értékesítettek 2,5 milliárd eurónyi devizakötvényt, ami további nagyjából ezermilliárd forintot jelent. (A devizakötvény-kibocsátással, amely egyes jelek szerint már kifejezetten a vétóra felkészülés jegyében történhetett, Orbán Viktor is érvelt, amikor jelezte, hogy Magyarország nem bánja, ha kimarad az uniós helyreállítási alapból.)
• A magyar adósság finanszírozásában fontos szerepe van a lakossági államkötvényeknek. 7-8 ezer milliárd forint a magyar lakosság állampapír-piaci részvétele. A koronavírus-válság ellenére is folyamatosan veszik az állampapírokat.
• A jegybank is be tud segíteni a magyar állam finanszírozásába azzal, ha a másodpiacon államkötvényeket vásárol. A Magyar Nemzeti Bank az eszközvásárlási programra szánt keretét a korábbi 1000 milliárd forint duplájára emelte. Ha baj lenne, és az állampapírok kamata elindulna felfelé, vagyis drágábban kapna hitelt az állam, akkor a jegybank a másodpiaci állmapapír-vásárlással leszoríthatná a kamatokat.
• A 2014-2020-as uniós költségvetésből még nagyjából 11 milliárd forintot a jelenlegi szabályok szerint kellene folyósítani Magyarországnak, miután a projektek teljesítéséről szóló számlákat benyújtottuk. A pályázatok száz százalékát odaítélte Magyarország még 2018-ig, az összegek 75%-át fizette ki a pályázóknak, Viszont az uniótól még csak az 50%-át kapta meg Magyarország, a másik 50%-ra jogosan számot tart még.

Mi lesz a forinttal?

A hét elején volt egy pillanat, amikor a Budapesten még nyitva álló pénzváltókat megrohanták a vásárlók, és forintot, eurót vagy éppen aranyat vásároltak. Volt, aki ezt a költségvetési vétóval hozta összefüggésbe. Szerdára azonban ezeknek a vásárlóknak nyomuk sem maradt, és a pénzváltók újra feltöltötték a készleteiket. A Correct Change pénzváltó-hálózat tulajdonosa, Ablonczy Dávid szerint az történt, hogy más feltörekvő piaci devizákkal együtt a forint is kis mértékben visszaerősödött. Mivel korábban már 370 forint környékén is járt az euró, a 354-es szinten sokan úgy érezték, hogy vásárolni kell, ezért volt egy kisebbfajta roham, aminek a hatására az euróárfolyam megint felment 360 forint környékére, és az érdeklődés megszűnt.

Ezzel együtt felmerül a lehetőség, hogy az a tény, hogy Magyarország kivívja maga ellen a többi uniós tagállam haragját, esetleg a forint további gyengüléséhez, bezuhanásához vezet. Weinhardt Attila szerint Magyarországnak most megvannak az eszközei, hogy egy nagy zuhanást megakadályozzon vagy tompítson. A szuperállampapír 5%-os hozama miatt csak akkor képzelhető el, hogy a magyarok a megtakarításaikat tömegesen váltsák forintról euróra vagy dollárra, ha a forint árfolyama tartósan és gyoran 5-10%-ot csökkenne, a lassú, fokozatos leértékelődés azonban nem járna ilyen hatással.

De ha nincs megegyezés, nincsenek uniós pénzek sem. Az nem baj?

A kérdést ketté kell választani, mert az, hogy az uniós pénz mit ér meg Magyarországnak, korántsem egyértelmű. A koronavírus utáni gazdasági helyreállítást célzó csomagról - amely gyakorlatilag közösen felvett uniós hitelt jelent, amely nem növeli a tagállamok államadósságát - Magyarország azt kommunikálja, hogy igazából nincs rá szüksége, csak a déli tagállamok megsegítése kedvéért ment bele.

Ennek az a magyarázata, hogy itt részben mégis hitelről van szó, ami a kedvező kamatkörnyezet miatt viszonylag bőven terem a világban. Magyarország kapna vissza nem térítendő támogatást is, de be is kéne fizetnie az alapba, tehát a teljes Magyarországra eső csomagból "csak" 1-2 milliárd euró lenne a nettó ingyenpénz, aminek azonban a felhasználása így is kötött lenne. Lengyelországnak ez a csomag sokkal fontosabb, mint Magyarországnak, mert sok olyasmire is költhetne belőle, amit egyébként is meg kellene tennie, például a szénről való átállás során keletkező problémákat kezelhetné belőle.

Magyarországnak sokkal fontosabb a hétéves keretköltségvetés, hiszen ebből érkeznének olyan fejlesztési források, amelyek megalapoznák a következő évek gazdasági növekedését. Ha nincs megegyezés, akkor a legvalószínűbb forgatókönyv szerint nagyjából csak közvetlen földalapú támogatásokra lehetne kötelezettséget vállani, a kohéziós alapokra - a laikusok gyakorlatilag ezt értik uniós pénzeken - nem. Ez elsősorban időveszteséget jelentene, később lehetne megkezdeni a pályáztatást a pénzekért. De az állam azt is megtehetné, hogy kisebb összegben kiír pályázatokat a 2021-27-es keretköltségvetést alapul véve, arra számítva, hogy legkésőbb egy-két év múlva lesz megegyezés, és az így keletkezett számlákat akkor el tudja számolni. Ha pedig mégsem, akkor a magyar állam terhén maradnak a kifizetések, amiket - amint már láttuk - nem olyan drága forrásokból képes finanszírozni. Ezzel együtt a kohéziós alapok azok a források, amelyek a leginkább kellenek a magyar kormánynak.

Jó, de mi lesz ennek a vége?

A magyar kormány a legtöbb nyugati országnál jóval kevesebbet költött a járvány társadalmi hatásainak enyhítésére. A legtöbb országban óriási összegeket költöttek jövedelempótló támogatásokra, koronavírus-tesztelésre, vagy például új tanárok felvételére, hogy az iskolákban, a kisebb osztályokban nehezebben terjedjen a járvány. Magyarország ehelyett tartalékokat képzett, ezért pénzügyileg kiéheztetni - a kifejezést Varga Judit igazságügyminiszter használta - valószínűleg nagyon nehéz lenne, de erre a valódi elszántság sincs meg. Lássuk tehát, milyen megoldásai lehetnek a patthelyzetnek.

• A diplomáciai megoldás: Angela Merkel majd kitalál valamit, amit a jogállamisági mechanizmushoz ragaszkodó tagállamok is elfogadnak, meg Orbán Viktor is. Momentán senki nem tudja elképzelni, pontosan mi lenne ez: a mechanizmus bevezetésének halasztása, a mechanizmus bírósági vizsgálata, a mechanizmus felpuhítása is olyasmi, amiről beszélnek, csak nehéz elképzelni, hogy mondjuk a hollandok belemennének.
• Mindenféle kerülő megoldás: A fő vonal ezeknél a forgatókönyveknél, hogy az Új Generáció Alap és a közös hitelfelvétel ügyében úgy kerülnék meg a magyar és a lengyel vétót, hogy megcsinálnák a két ország nélkül. Ez macerás, és sok hátránya lenne az eredeti megoldáshoz képest, de azért kivitelezhető lenne, és a lengyeleknek eléggé fájna. Csakhogy még mindig ott maradna a költségvetés, amiről Magyarország és Lengyelország nélkül nem lehetne megállapodni, vagyis a kohéziós alapok nem tudnának működni. Azon is jogászkodnak többen, hogy elvileg a jogállami mechanizmus viszont működésbe lépne januártól, tehát igaz, hogy senki nem jutna kohéziós forráshoz, de a lengyelek és a magyarok ellen életbe léptethetnék a jogállamisági mechanizmust, és a többi uniós támogatást is befagyaszthatnák.
• Megoldani erőből: Ebben a forgatókönyvben egyszerre folytatják le a hetes cikkelyes eljárást a két tagállam ellen, hogy ne védhessék be egymást, megvonják a szavazati jogukat, és így nem tudnak blokkolni semmit. Ez nagyon nem vallana az unióra, és jogilag is támadható, és épp ezért még az is elképzelhető, hogy olyan országok akadályoznák meg, amelyek a költségvetést nem blokkolták Magyarországgal együtt.