A Camino de Santiago legjobb pincészetei

2020.10.01

A varázslatos Camino de Santiagón jártunk. Azon az úton, amelyen évszázadok óta mennek végig a békét, természetet, spiritualitást keresők, a történelem nyomában járók. Nos, ez az út egy isteni borászati útvonal is egyben!

A Here We Grow stábja El Bierzo in Castille-Leonban utazgatott, mielőtt Ribera Sacra és Rias Baixas felé vették az irányt. Céljuk, hogy a 800 kilométeres zarándokút mentén lévő világhíres borászatokból felfedezzek párat.

A középkorban a rómaiktól örökül kapott bortermelő hagyományt a kolostorok lakói tartották életben. De a szerzetesek maguk is meghonosítottak különböző szőlőfajtákat, illetve borkészítő technológiákat.

Bierzóban Raul Pérezt kerestük fel, aki a világ egyik legismertebb borásza. Mélyen kötődik a Camino de Santiagóhoz. Legelső saját borát a zarándokok üdvözlő kifejezéséről nevezte el: így született meg az Ultreia.

"Semmim sem volt, amikor elkezdtem a projektemet. Minden nap valami újat tanultam. Olyan volt, mint azok az emberek, akik végigjárják az el Caminót, akik megküzdik a célbaérést. Látni őket, rengeteget segített. Az a szó, hogy ultreia, egy olyan biztatás, ami nélkül lehetetlen továbbmenni, folytatni" - mondta.

Raul teljes összhangban dolgozik a természettel, módszere, hogy a szőlőtőkék minél kevésbé érezzék a jelenlétét. Viszont, ha eljön az ideje, csodálatos bort készít a szőlőszemekből.

"Szenvedélyesen próbálok eredeti maradni. Számomra a borászkodás szenvedély, minden energiám visszatükrözése" - magyarázza Raul, akinek több mint 200 borfajtája szerepel a Robert Parker-féle ranglistán.

Következő állomásunk a Ribera Sacra-vidék lejtőinek fenséges teraszain található. A szüret minden mozzanata más és más tulajdonságot ad hozzá a borokhoz. Nem csak a technikáról szól, hanem a vidékről, a talaj típusáról, a természetről... A borászkodáshoz megingathatatlan bátorság szükségeltetik, no meg érzék a hagyományok iránt.

Mindez maradéktalanul megvan Pedro Manuel Rodríguezben, aki az ősi metódusokat értelmezte újra. A borok a szárakkal együtt erjesztik, a fermentáció folyamatát vadélesztő segíti. De ami a leglátványosabb rész, az a tradicionális taposás.

Guímaro galíciai nyelven annyit tesz, lázadó. Használják a spanyol borkészítők egyik generációjára is, akik másképp kezdtek el csinálni dolgokat, és új módszerük meghódította a világot.

"Teljesen másképp kezdtünk el bort készíteni, mint az addig Spanyolországban megszokott volt. Frissebb, barátságosabb, könnyebben fogyasztható borokban gondolkodtunk, tiszteletben tartva a földet, és a rajta termő szőlőfajtákat" - mesélte Pedro Manuel Rodríguez.

Az ottani vörösborok többsége Mencía szőlőből készül. De más, helyi változatokat is felfedeztek, mint például a Merenzaót vagy a Sousónt.

Rias Baixas-ban az Albariño uralja a lankákat. A szőlőtőkék itt magasak, teljesen más, mint a megszokott.

A Pazo de Señorans pincészet egy 16. századi kastélyban van, amelyet Vicky Mareque szülei vettek meg. A borászatot az édesanyja kezdte el felfuttatni, 30 évvel ezelőtt. Az Albariño a vidék igazi kincse lett azóta.

"Ez a fajta egy ékszer. A fok és a savasság megfelelő egyensúlyban van, mindez lehetővé teszi, hogy sokféle bort készítsünk, 100%-ig ugyanabból a fajtából. Más szőlőfajtáknál ez az adottság meglehetősen ritka" - magyarázta Vicky.

Ki mondta, hogy a bornak mindig fiatalnak kell lennie? Ez a pincészet megmutatta a világnak, hogy az Albariño az idő múlásához is képes passzolni.